Hogyan lépett rá az elefánt a kisegérre? - A Trump-adminisztráció tette helyére az orosz szankciók elleni vétóval fenyegetőző orbáni maffiaállamot
Az Oroszország elleni nyugati szankciók hatékonysága az ukránok sikerrel megvívott szabadságharcának egyik alappillére. Ha ezek a nyugati szankciók nem működnének Oroszország ellen, akkor Moszkva, és hű csatlósa, Budapest nem próbálkozna folyamatosan az Oroszország ellen kivetett nyugati szankciók fellazításával vagy megszüntetésével.
Az utóbbi hetekben az új amerikai vezetés környékéről a szankciók témájában is érkeztek nyugtalanságra okot adó híresztelések. Közvetlen aggodalomra olyan szempontból egyelőre nem volt ok, hiszen az elmúlt hónapokban megtanultuk: Trump és kormánya több alkalommal is már hamarabb beszélt, mint gondolkodott, netán cselekedett.
Ugyanakkor az is tény, hogy a szankciókban képviselt amerikai szerepvállalás nélkül, bár az Európai Unió folytatná szankciós politikáját Oroszország ellen, annak hatékonysága biztosan csökken. „A támogatás létfontosságú, mert az amerikai szankciók a legerősebbek,” ezt már Maria Shagina, a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének szankciós szakértője nyilatkozta a páneurópai Politico magazinnak 2025. március 17-én, hétfőn.
Szerinte Washington vezető szerepe nélkül a szankciós politika folytatása nehéz helyzetbe hozná Európát, amennyiben Washington részéről elállnak a szankciók folytatásától, és az európai szankciókat nem hagyják jóvá.
Ez az új helyzet és valóság arra késztette Lettország vezetését, számolt be a diplomáciai térben zajló eseményekről a Politico hétfői cikkében, hogy személyesen számoljanak be helyzetükről és álláspontjukról a Trump adminisztráció számára. Ez volt az oka annak, hogy az utóbbi időben Baiba Braže lett külügyminiszter többször járt Washingtonban, hogy meggyőzze amerikai partnereit arról, hogy együtt kell dolgozniuk az EU-nak Oroszországgal kapcsolatban.
A Politico cikke alapján kijelenthető, hogy a lett lobbi hatékony volt, hiszen a korábban érzékelt bizonytalan kimenetelű amerikai pozíció megváltozott a témában. Ráadásul Trump elnök - éppen a rá kéretlenül tapadó magyar bogánccsal szemben - megmutatta politikai erejét az Oroszország ellen kivetett szankciók témájában.
Nem lennék most újra a magyarul beszélő orosz propagandisták helyben. Nem elég, hogy lassan egy hete nem találják már a sorvezetőt egy hatékony hazugság-panel előadásában, miután az orosz-ukrán háborúban az agresszor Oroszországról a széles közvélemény és a fideszes szavazók előtt is lehullott a lepel, amikor kiderült, hogy egyedül Moszkva az a világon, amely az Ukrajna elleni katonai agressziót folytatni akarja.
Újabban pedig már arra kéne magyarázatot adniuk, vajon hogyan lehetséges az, hogy a kisegér mellett dübörgő elefánt - úgy tűnik - rálépett a kisegérre, mert megunta, hogy kéretlenül futkározik a lába előtt. Placcs.
Történt ugyanis, hogy a Politico hétfői cikkében felidézte, hogy idén januártól az orbáni maffiaállam azzal fenyegetőzött, hogy élni fog vétójogával és megvétózza az Oroszország elleni EU-s szankciók folytatásának megszavazását. Orbán ráadásul mindezt arra hivatkozva tette, hogy Donald Trump visszatért a Fehér Házba.
Csakhogy Trump az orbánista maffiaállam meglepetésére váratlanul szintén az Oroszország elleni szankciók további szigorításáról kezdett el beszélni, és azzal fenyegetőzött, hogy újabb (amerikai) megszorításokkal sújtja Moszkvát.
Ezzel párhuzamosan pedig Marco Rubio amerikai külügyminiszter felhívta Szijjártó Pétert, a maffiaállam alkalmazottját, és felszólította, hogy ne csorbítsa az EU szankciós keretrendszerét. Ezt az részletet a Politico magazin által meg nem nevezett magasrangú amerikai tisztviselő közlése alapján írta meg.
Diplomaták szerint ezek az üzenetek segítették meggyőzni Budapesetet, hogy lépjen vissza addigi pozíciójából, és ezzel biztosítja az Oroszország elleni szankciók fennmaradását és az orosz vagyontárgyak befagyasztását.
A Politico megkereste a magyar Külügyminisztériumot is, hogy kommentálják az értesülésüket, de a Bem téri épület dolgozói némák maradtak.
A páneurópai lap a diplomáciai incidens következményét úgy összegezte, hogy az eset az EU tagállamaiban reményt keltett, miszerint Donald Trump valójában segíti ügyüket.
A fenti reménykedésre alapozva a néhány nappal korábban Magyarország EU-s szavazati jogának elvételéről nyilatkozó Margus Tsahkna észt külügyminiszter már arról beszélt március 17-én, hogy „meggyőződése, hogy lehetőségünk van sokkal súlyosabb szankciók kivetésére is, mert nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok meg fogja tenni, ha Putyin nem akar változtatni a célján.”
Mi a történet tanulsága magyarországi szemszögből nézve?
Nos, alighanem annyi, hogy hiába próbálja Orbán propagandájával elhitetni, hogy ő egy szuverén politikus és szuverén politikát csinál, ahogy ezt sajnos sokan gondolják is, de ez az eset egy szép példája annak, hogy Orbán valójában nem szuverén, és attól függően ugrál, hogy Moszkvában vagy - ezúttal - Washingtonban hogyan fütyülnek neki.
Akár még azt a kijelentést is meg lehet kockáztatni, hogy szándékosan hergelt az állami ünnepen az uszító szavakkal, hogy az így keletkezett zajjal kitakarja szankció-ellenes politikájának vereségét az ideológiai szövetségesének tartott Fehér Háztól.
Egy telefon - és gazsulál. Orbán egy gyáva ember, miközben hazánkat a nagyhatalmak kurvájává tette. Tragédia.
