A modern társadalom a motivációt ünnepli, de a Tacessio rendszerében a motiváció megbízhatatlan változó. A motiváció egy érzelem, az érzelmek pedig fluktuálnak. Aki az érzelmeire alapozza a megjelenését vagy a karrierjét, az kiszolgáltatja magát a külső körülményeknek.
A fegyelem ezzel szemben nem más, mint az érzelmek feletti kontroll kiterjesztése a fizikai valóságra.
Amikor egy állásinterjún vagy egy magas téttel bíró tárgyaláson veszel részt, a fegyelem az, ami megakadályozza a mikromozgások szivárgását. A fegyelmezett egyén tudja, hogy a teste minden pillanatban adatokat sugároz a környezete felé. A fegyelem hiánya abban mutatkozik meg, amikor az illető képtelen uralni a tekintetét, amikor a kezei önkéntelenül pótcselekvésekbe kezdenek, vagy amikor a hangszíne elárulja a belső bizonytalanságát.
A fegyelem a nonverbális kommunikációban a csend és a mozdulatlanság erejével kezdődik. A legtöbb ember fél a csendtől, ezért felesleges szavakkal és gesztusokkal tölti ki azt, ezzel azonban státuszt veszít. A fegyelmezett jelenlét alapja a statikus erő: az a képesség, hogy akkor is kontroll alatt tartod a fizikai megnyilvánulásaidat, amikor a belső feszültség a legmagasabb.
Ez nem egy velünk született tulajdonság, hanem egy kognitív döntés, amelyet nap mint nap gyakorolni kell. Aki képes uralni a saját testének reakcióit a legkisebb helyzetekben is, az képessé válik arra, hogy a legnehezebb tárgyalások kimenetelét is irányítsa.
A fegyelem nem korlátozás. A fegyelem a szabadság legmagasabb foka a káosz felett.