A békét kell keresni, minden áron.
Ha süteménybe, ha tejhab csókjába,
ha japánkertek eső-menedékébe,
vagy ha szikák alá bújna is.
A békét.
És ha megvan, ülni benne,
a fülénél fogva kortyolni belőle,
hagyni, hogy a meleg végigússzon
odabent, toroktól padlóig.
És tényleg, nem kell semmi
nagyra, kozmosz-léptékűre,
bolygótávolira gondolni:
van, hogy az isten
egy szelet csokoládétorta.
Bármennyi időre is kapjuk kölcsön.
ha csak végigfolyik rajtunk:
elég,
hogy van.