Két regény után az élet

Két regény után az élet

Nov 22, 2021

Múlt héten azt mondtam, már neki is fogtam a harmadik regényemnek, ami igaz is, csak két javítás alatt álló másik mellett sokkal nehézkesebben haladok, mint eddig bármikor. Plusz megint itt vannak a szigorítások, a rossz idő, meg egy csomó frusztráló dolog, amiben élni is kevesebb kedve van az embernek, nem hogy még írni.

Az utóbbi napokban inkább az olvasásba menekültem a minket körülvevő, egyre borúsabb valóságból, amiből engem még a gyermekem az, aki ki tud zökkenteni. Nem olvasok újságot, nem nézek tévét és rádiót is csak akkor kapcsolok, ha már minden kötél szakad, mert a félelemkeltéstől hányingerem van és csak mélyebbre taszítana egy lelki nyomorral töltött gödörbe, aminek a szélén táncolva élek (és szerintem nem csak én, hanem más is) úgy 2020 márciusa óta. Nem akarok sem politikát, sem vakcinákat belevinni az írásba, ezért ezt itt és most abbahagyom, a lényeg, hogy elkeserít a helyzet.

Egyszer már elengedtem a Hét év nélküledet, de többen rámutattatok, hogy bizony annak a regénynek még fognom kell a kezét, gyomlálgatnom kell. Lassan sikerül abba az állapotba hozni a dolgot, hogy visszatérhessek a heti frissítésekhez.

A Viharos újrakezdés egyelőre csak proofon van, a bétáztatás és korrektúra majd akkor veszi kezdetét, ha a Hét év készen van.

És akkor ott a harmadik, a Steampunk fantasy, amivel szó szerint kínlódok most, mert ugrálok egyik regényemből a másikba. Amíg csak kettő között "cikáztam" addig még elvoltam, mert ugyan különböző történetekről van szó, mégis... legalább a világ a mi világunk volt, ami miatt nem volt nehéz Londonból "átlépnem" Skóciába, majd vissza, a self-insert is több volt mindkét regényben. Itt már tényleg szinte semmi sincs, ami hozzám köthető, a női főszereplő egy gyermekét egyedül nevelő özvegy, a férfi pedig egy a világukban híres zenész. Szóval... Itt max a gyermek az, akit hozzám lehet kötni, más már aztán tényleg nincs.

Úgyhogy ez van, bevallom: elővettem a keresztszemes kézimunkámat, és azon dolgozom, miközben a bétázás zajlik, a hónap végéig max annyit fogok még írni, hogy a NaNoWriMo bingókártyámon egy sort/oszlopot kilőhessek és a magyar szerveren ezért megkaphassam a matricámat. És ez most halálosan komoly. Nem megy, és nem is erőltetem. Inkább olvasok és kritikákkal bombázok mindent is, amit elolvastam, főleg Merengőn.

¿Te gusta esta publicación?

Comprar brompton un café

More from brompton