Örök csendbe zárt szavak,
Hol a fénytől elzárt arcok
Fájdalomtól megtörve,
Védő kezük megkötve
Gyermeki álmok, tiszta szívvel,
Megpecsételve, elhagyatva, ítélve.
Árnyékban nő a félelem virága,
Sorsukban mélyülő sötét tóra
A bocsánat keresése hiábavaló remény,
Amikor az ártatlanság már örökre szennyes.
De mégis, az emberi lélek ereje,
A sötétségen át fényt remél
Védő kezek, erős akarat,
Gyermekek jövőjét formálják.
Bár a sebek mélyen maradnak,
Az új hajnal új reményt adhat
A védelem nem csak kötelesség,
De az emberiesség mércéje, erény
Az őrzés, a tiszta szeretet,
Minden gyermek biztonsága
S a tovatűnő idő sodrásában,
Felelősséggel, minden elkövetett bűn láncában
a sötétség ellenére is, van remény,
A szeretet fénye mindig új utat remél
