Nincs tiszta fény, se tiszta sötét, Sorsunk szövedéke árnyék és fény. Emberek vagyunk, hibákkal, reménnyel, Tántorgunk a fény és sötét peremén.
Az éjben is van láng, ha pislákol is, A nappalban árnyék, ha fénylik is. Hordozzuk magunkban az éjszaka titkait, De szívünkben őrizzük a nap sugarait.
Az út hol keskeny, hol széles, Változó világ, zord és édes. Nem ítélhetünk, csak nézhetünk, Egymásra tekintve, remélhetünk.
A tenger partján, mikor elcsitul a szél, Egy pillanatra megáll az idő, s a remény, Mint halovány fénysugár tör át a ködön, Lelkünk mélyén örök nyomot hagyva örökre.