Martint (poszt róla itt) a szörnyecske trióból (róluk meg itt) már régóta figyelem, borzasztóan rettegett a testvéreivel együtt, amikor bekerült a karanténba, a kennel előtt elmenni nem lehetett úgy, hogy ne meneküljön el a ház mögé és rácson keresztül sem fogadott el falatot az első hetekben.
Ahhoz az állapothoz képest már előrelépés, hogy az elmúlt pár hétben már jól meg is ugatott akárhányszor elmentem vagy megálltam előtte és rácson keresztül elfogad már ételt.
Itt volt az idő, hogy elkezdjünk közelebbről ismerkedni.
Egyetlen tervem volt erre az alkalomra: a kennel ajtó nyitás okozta pánik/menekülés üzemmódot kicsit semlegesíteni.
Látni fogjátok, hogy már az első alaklom közben is mennyit javult a hozzáállása a megjelenésemhez a nyitott ajtónál. (Elnézést, borzasztó a kamera, egyszer kimentem igazítani, utána picit jobb, de tökéletes nem lett.)
Szóval ez történt ma:
Kennel ajtó nyitás után (belépek vagy állok az ajtóban) és repülnek a falatok, majd magára hagyom és ismétlés -> Azaz teljesen más történik mint amire számít, ami elől menekülni akar (innentől feleslegessé is válik a menekülés egy idő után).
Már az alkalom felétől egyre kevesebb menekülési szándékot mutatott, a végére egész magabiztos is lett a történéseket illetően.
Nem akartam túlhúzni elsőre, inkább ott hagytam abba, amikor még jól néztek ki a dolgok. Legközelebb innen folytatjuk.