Ott hagytuk abba, hogy a közeledésre formálás elég jól ment. Az aznapi terv (Október 18) következő része az volt, hogy a pórázzal kapcsolatos tapasztalatain javítunk kicsit, más fog történni mint amire számít, nem fogja az eszköz semmiben sem akadályozni. 3 ismétlést terveztem.
Az első 2 nekifutás gond nélkül ment, rövid bevezető gyakorlat után (= a hurkon keresztül etettem párszor és kitérhetett, mint legutóbb). Ezt ismételtük párszor majd a pórázt rátettem, ő elment vele, volt kisebb ijedtség természetesen a korábbi tapasztalatok miatt, de erre számítottam is, teljesen normális, pont ezért csinálom ezt.
Mindkét alkalommal szépen leoldotta magáról mozgás közben, tartottunk egy kis szünetet és ismételtük ugyanezt.
Harmadik alkalommal azonban véletlenül túl szűken adtam a nyakára és ahogy rálépett a pórázra a földön teljesen "rászorult" a hurok, azaz nem tudta magától leoldani, nekem kellett leszedni.
Ez okozott némi galibát, mert nem csak, hogy nem tartunk még ott, de nem is terveztem még mára ennyire "invazív" eljárást (értsd, hozzá kell nyúlnom a nyakához és matatni, hogy kibontsam a hurkot), de ha már így alakult, akkor ez lett a következő cél a napra (nem maradhatott így rajta, mert beakadhat valahova, vagy többi kutya húzza majd, stb. szóval balesetveszélyes).
Ezzel azonban a 3. pont tervezete átalakult, több kényszer került a mai napba, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ellen fog állni, és komoly stresszreakciók (odakapás, harapás) is várhatók a folyamat közben.
Szóval kemény menetnek ígérkezett, főleg mert bár először tisztes távolban ugyan de tudtunk így mozogni (póráz rajta de nem fogom, ő választja a mozgása irányát és a távolságot) a kennelen kívül, visszaérve azonnal behúzódott a kutyaházba, amivel lényegében sarokba szorította magát.
Így először azt gyakoroltam csak párszor, hogy megfogom a pórázt, nem történik semmi kellemetlen, nem "vontatom" vagy húzom ki, csak jelölök (szuper!) és kaja, miközben rajta a póráz, másik vége meg nálam, néha ugyan picit feszül, de lazítom is azonnal.
Bónusznak még a házból is sikerült kicsalni kicsit pórázon, aztán hagytam pihenni és rákészültem az elkerülhetetlenre, le kell szedni a pórázt és nem fogja szeretni.
Felkaptam egy kesztyűt és egy törcsit és ez lett a terv:
A) Elkülönítem a 2 kezem számára, a jobb kéz mindig kaját ad, a bal kéz mindig babrál. Ez azért fontos, mert egyrészt egyik kezemet így biztonságban tudom, másrészt pedig ő sem a teljes mozgásomra koncentrált a folyamat végére, csak az egyik kezemre, mint potenciális veszély.
B) A harapás, odakapás mint megoldókulcs nem fog neki működni - igen, ez kicsit "szemétség" részemről, nem terveztem ezt, jobb ha felépítjük eleve odáig, hogy ne is akarjon, de alkalmazkodni kell a helyzethez, mindig csak a lehetőségekből tudunk dolgozni.
Úgy voltam persze vele, hogy folyamatosan nézem, hogy mennyire stresszeli a folyamat és hogy alakul közben, se pánikra, se "tehetetlenségre" nem fogok játszani, akkor se ha muszáj, maximum az egész napom elmegy vele, de lesz benne kellő fokozatosság, pihenés és nagy ellensúlyok.
Igazából nem is kifejezetten baj, hogy így alakult, mert az önmagában hasznos, hogy ha azt tanulja, hogy nem a harapás/odakapás miatt ér véget valami kellemetlenség, és közben tovább dolgozunk azon, hogy NE IS ÉREZZE SZÜKSÉGÉT.
Csak egy ilyen tervnél nagyon kell figyelni arra, hogy a kutya mennyire stresszel, mit bír el, mit mivel ellensúlyozunk, stb. Szóval rövid "terhelések" (=stressz -> balkézben törcsivel babrálás) után mindig ki is vonultam a teréből szünetet tartani, de soha nem akkor amikor harapni próbált a kezemre (összesen 3-szor volt odakapás a folyamat alatt), hanem utána amikor már nyugodtabb volt.
A morgásával sem foglalkoztam másképp, ahogy az odakapás, az sem járt számára semmilyen következménnyel, semmilyen "büntetést" nem kapott egyikért sem. Egyszerűen nem ért el velük semmit, a "nyomás"/stressz amit a jelenlétem és a szorult helyzete okozott nem ezek miatt oldódott. Ez nem a legbarátibb dolog amit lehet egy kutyával csinálni, a helyzet szülte, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem volt haszontalan, nem csak azért mert 3 odakapás próbálkozás után nem volt több, hanem mert nyugodtabb is lett a folymat közben, valószínűleg nem az történt mint amire a korábbi tapasztalatokból számított és végig evett közben! Ez egy elég jó indikátor, hogy nem volt halálfélelmben vagy pánikban, olyankor nem eszik senki. Kiváncsi leszek, hogy lesz-e legközelebb odakapás kisérlet póráz felrakása vagy levétel közben, de gyanítom, hogy nem, vagy kevesebb és nem azért mert büntetve lett volna érte vagy mert tehetetlenségbe, teljes megadásba lett volna kényszerítve.
VISZONT ITT SZERETNÉK MINDENKIT NYOMATÉKOSAN KÉRNI, HOGY SOHA NE PRÓBÁLKOZZON OTTHON ILYESMIVEL, HA PROBLÉMA VAN, KERESSEN SZAKEMBERT!
(FONTOS Kiegészítés: Ha a szakember szerint bántani kell az állatot stresszreakciókért, akkor keress másikat)
C) NAGY SÚLYÚ LEÁRNYÉKOLÁST ALKALMAZOK ( = Rengeteg nagy értékű kaja), miközben babrálom finoman törcsivel a fejét, sok szünettel pihenni és amikor már elég nyugodt hozzá megcserélem a kezeimet és kibontom a hurkot.
Nagyjából így is nézett ki a megvalósítás is, pár apró malőrrel, például egyszer eldobtam véletlenül a telefonom, hogy elhúzzam a kezem a szája útjából:
Itt látjátok azt is, hogy egyrészt "láttam jönni", de egy másodpercet elkéstem, másrészt, hogy semmilyen retorzióban nem részesült (se jutalomban), viszont 1-2 másodperccel később kivonulok a teréből szünetet tartani.
Azonban ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni végégvideózni anélkül, hogy kilyukassza a kezem, szóval rövid részletek vannak csak, a hurok leakasztásáról nincs (az 2 kezes művelet volt), úgyhogy azt el kell képzelnetek leírás alapján:
Törcsi volt a fejénél balkézben és az addig (és addgra már kb 20 perce) kizárólag kaja osztó jobb kezem gyorsan kioldotta a hurkot és már hátráltam is kifele. Itt amúgy már egy morranás sem volt!! Békésen falatozott közben.
A 3 rövid részletet a törcsis bemelegítésről, amit sikerült felvenni, bármi nemű módosítás nélkül összevágtam egy vidibe:
Tanulságos nap volt, csütörtökön folyt. köv.