Absztrakt
Ez a HemaLore-cikk a Pesti Nemzeti Vívó Intézet megalapításának kérdését vizsgálja újonnan feldolgozott elsődleges források alapján. Bemutatja az általánosan elfogadott, 1825-re datált alapítási év hátterét, majd korabeli újságcikkek és egyéb dokumentumok felhasználásával árnyalja az intézet létrejöttének körülményeit. A cikk külön figyelmet fordít az 1834-ben említett Nemzeti Bajvívó Oskolára, valamint az 1835-ben intézményesülő Pesti Nemzeti Vívó Intézetre, és megvizsgálja a két intézmény közötti lehetséges történeti kapcsolatot. Az intézet későbbi működését, vívómestereit és történetét a cikksorozat következő részei mutatják be.
Kulcsszavak: Pesti Nemzeti Vívó Intézet, Nemzeti Bajvívó Oskola, reformkor, magyar vívástörténet, vívóoktatás, vívómesterek, Friedrich Ferenc, Keglevich István, Prónay Albert, 19. század, elsődleges források, sporttörténet.
Bevezetés
A Pesti Nemzeti Vívó Intézetet a magyar vívástörténet első és legjelentősebb vívóegyesületeként tartják számon. Az intézet 1825-ben, a reformkor kezdetén jött létre gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós kezdeményezésére, gróf Keglevich István vezetésével és 87 főnemesi támogató anyagi hozzájárulásával. Megalapításának célja az volt, hogy a vívást szervezett keretek között oktassa, elősegítse a magyar ifjúság testi, szellemi és erkölcsi nevelését, valamint felkészítse őket a katonai szolgálatra és a párbajvívásra. A történeti szakirodalom a Pesti Nemzeti Vívó Intézetet a reformkori magyar vívóélet meghatározó központjaként és a modern magyar vívás egyik legfontosabb előzményeként tartja számon.
A Pesti Nemzeti Vívó Intézetről szóló ismertetések és összefoglalók többnyire ezeket az információkat ismétlik. Jelen HemaLore cikk célja, hogy újonnan feldolgozott elsődleges források felhasználásával részletesebb képet adjon az intézet megalapításáról, működéséről és történetéről, valamint több ponton árnyalja a róla kialakult eddigi képet.
1825 – Valóban az alapítás éve?
A Pesti Nemzeti Vívó Intézet alapításának évét a szakirodalom szinte kivétel nélkül 1825-re teszi. Az általam ismert források alapján ez a dátum elsősorban Keresztessy József – az intézet egykori növendéke és későbbi segédoktatója – 1892-ben megjelent emlékévkönyvére[1] vezethető vissza. (Érdemes megjegyezni, hogy az emlékkönyvet Keresztessy József tanítványai állították össze ötvenéves vívómesteri pályafutásának tiszteletére.).
A könyvben a következőket olvashatjuk:
„Előttem fekszik a «Pesti Nemzeti Vívóintézet» évkönyve 1840-ből, melyen meg van említve, hogy «15. év».” Irta S.
Jelenleg ez az egyetlen általam ismert forrás, amely közvetlenül utal az 1825-ös alapítási évre.
Sem gróf Széchenyi István naplóiban és levelezésében, sem báró Wesselényi Miklós fennmaradt írásaiban nem találtam olyan bejegyzést, amely a Pesti Nemzeti Vívó Intézet megalapítását, annak előkészületeit vagy akár csak egy ilyen intézmény létrehozásának tervét említené.
Ez természetesen nem bizonyítja, hogy ilyen tervek nem léteztek. Wesselényi 1821–1822-es útinaplója[2] például több alkalommal is foglalkozik a vívással és saját vívóélményeivel, Széchenyi naplóiban[3] pedig szintén számos utalás található a fegyverforgatásra és a párbajokra. Ezek azonban önmagukban még nem tekinthetők bizonyítéknak arra, hogy ekkor már egy pesti vívóintézet megszervezésén dolgoztak.
(Bár Széchenyi- és Wesselényitől a Pesti Nemzeti Vívó Intézet alapítására vonatkozóan nem találtam tőlük közvetlen utalást, naplóik és levelezésük rengeteg érdekes vívó- és párbajtörténeti emléket őriznek. Meggyőződésem, hogy a legtöbb magyar elsősorban reformpolitikusokként ismeri őket, miközben víváshoz és a párbajkultúrához fűződő kapcsolatuk legalább ennyire érdekes történeti kuriózum. Erre a HemaLore későbbi cikkeiben még részletesen visszatérek.)
Keglevich család levelezése valószínűleg közelebb vihetne a kérdés megválaszolásához, azonban ehhez a forrásanyaghoz jelenleg nem sikerült hozzáférnem. Tudomásom szerint a Keglevich család iratai a Magyar Nemzeti Levéltárban találhatók, digitális feldolgozásuk azonban jelenleg nem érhető el. A jövőbeni kutatás egyik fontos iránya lehet e dokumentumok feltárása.
A korabeli sajtó ugyanakkor érdekes képet rajzol. Az általam eddig feldolgozott újságcikkek alapján nem találtam bizonyítékot arra, hogy a Pesti Nemzeti Vívó Intézet már az 1830-as évek első felében abban a szervezeti formában működött volna, ahogyan azt a későbbi visszaemlékezések és az ismeretterjesztő összefoglalók leírják.
Az egyik legkorábbi ismert tudósítás 1834-ben jelent meg a Hasznos Mulatságok[4] című pesti kulturális és ismeretterjesztő lapban. A cikk egy Nemzeti Bajvívó Oskola nyilvános próbatételéről számol be, amelyet a „Magyar Király” vendégfogadó termében rendeztek. A tudósítás szerint a növendékek látványos előmenetelről tettek tanúbizonyságot, az oktatást pedig Friedrich Ferenc és fia, ifjabb Friedrich Ferenc vezette. (A Friedrich család történetét külön HemaLore cikk mutatja be.)
Ugyanez a tudósítás tartalmazza az első általam ismert korabeli említést gróf Keglevich István szerepéről:
„Hála különösen az oskolavirágzásán buzgón munkálódó Keglevich István gróf úrnak, kinek igaz magyar szíve nem mást óhajt, mint forrón szeretett hazája ifjainak a’ vívás mesterségében is előmenetelét ’s lelki mívelődésökkel együtt testök erejénekis egyenlő kifejlődését, ’s e’ nemes czélja elérésétől esztendők óta sem fáradságát sem költségét nem kémélte. Óhajtani lehet, hogy e’ szép testi gyakorlás hasznát mentül több szülők ’s ifjak által lássák ’s midőn azt költség nélkül tanítatni ’s tanulni illyen jó alkalmatosságok van, el ne múlaszszák !...”
Az 1835. szeptember 10-én a Nemzeti Újságban[5] megjelent, báró Prónay Albert ideiglenes igazgató által jegyzett felhívás új megvilágításba helyezi a Pesti Nemzeti Vívó Intézet korai történetét. A közlemény szerint az intézet fennmaradásának biztosítása érdekében már közel hetven részvényes csatlakozott az alapításhoz, akik örökös alapítóleveleikkel biztosították az intézet jövőjét. A felhívás ismerteti az intézet szervezeti felépítését, a részvényesi rendszert, a vívómestereket, az oktatás rendjét és az intézet pesti székhelyét. A közlemény alapján 1835 szeptemberére már egy szervezett, működési szabályokkal rendelkező intézmény képe rajzolódik ki.
Íme a felhívás az újságból:
“N emze t i V tv o - in tézet. Ezen honi intézetnekminden tekintető hatása több érdemes honfiakat legközelebb arra bírt,hogy annak örökös megalapításáról ’s rendesfolyamatjárúl gondoskodjanak, melly meg is tör(ént, miután már közel 70 részes urak örökösalapító-leveleikkel biztosították ezen honi-intézetfenmaradását, s napról napra még többen járulnak aláírásaikkal hozzá. Vajmi szép ’s dicső!midőn honunkban egy illy nemzeti intézet, mellymind lelki kimívelődésre, mind a’ testi gyakorlatokra elkerülhetetlenül megkívántaié, azonnalilly hathatós Pártfogókra talál. Fgy részvényeezen intézetnek400 p. forintos ködeiéiből áll,mellynek azonban csupán 24 p. forintból állókamatját tartozik évenkint fizetni a’ részvényes,ki is e’ csekély áldozatáért az intézetnekmindenjogaiban, hasznaiban ’s kellemeiben részesülhet,mint: vívni tanuló ifjakat ajánlhat, vendégeketvezethet-be, maga magát a’ vívásban gyakorolhatja, a gyűlésekben szavazattal bír stb. Ezennemzeti-intézet vívó-mesterei Fridrik Ferenc z és fi ja, kik a’ kül ’s belföld előtt híres vívóklévén, az idejártíló ifjakat magyar,német vagy franczia nyelveken oktatják a’ vívásban, mint azt valaki megkívánja. Kezdődikezen intézetbena’ vívás’ ideje mindenkor az oskolák’ kezdetével az az October lsőjén; annál fogva, ha a’ t ez. részes urak vívni tanuló ifjakat részükről ajánlani kívánnak, azokat névjegyzékek (adresse) mellett a’ vívómesterhez utasítani méltóztassanak, ki is az illyeseket az illető igazgatónak bejelentvén, ő általa a’ vívás tanulásra mint tanulók minden fizetés nélkül felvétetnek ’s beírattatnak. Az intézetmostani szállása vagyon a’ Seminarium templom által ellenében 36 lilik számú szegletházban az fő emeletben. A’ részes urak által bévezetett ’s beírt vendégek és külföldiek részére a’ tanítási idő alattaz intézetmindenkor nyitva áll, kik is annakminden kellemeiben részesülhetnek. Pesten September 10kén 1835.
Báró Prónay Albert s. k. mint a’ nemzeti Vívó-intézetideigleni igazgatója.”
Ezt néhány nappal később, 1835. szeptember 16-án a Rajzolatok[6] című lap is megerősítette:
„Pesten 70 részvényes által vívó intézet alapíttaték. Viadalmester ez intézetben az ösmeretes két derék vívó Friedrich Ferencz és fia.”
A két korabeli forrás alapján valószínűsíthető, hogy a Pesti Nemzeti Vívó Intézet intézményes megszervezése 1835 szeptemberében történt meg. Ekkorra már rendelkezett ideiglenes igazgatóval, részvényesi rendszerrel, meghatározott székhellyel, szervezett tanrenddel és állandó vívómesterekkel. A források alapján báró Prónay Albert töltötte be az ideiglenes igazgatói tisztséget, míg a szakmai oktatást idősebb Friedrich Ferenc és fia, ifjabb Friedrich Ferenc látta el.
Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a vívóoktatás csak ekkor kezdődött volna meg Pesten. Az 1834-ben említett Nemzeti Bajvívó Oskola, amelyben ugyancsak Friedrich Ferenc és fia oktatott gróf Keglevich István támogatásával, jól mutatja, hogy már korábban is létezett egy szervezett vívóiskola. A jelenleg ismert források alapján valószínűsíthető, hogy ez a Nemzeti Bajvívó Oskola szolgált a későbbi Pesti Nemzeti Vívó Intézet közvetlen előzményeként, amelynek működését 1835-ben intézményesítették, és tartós pénzügyi alapokra helyezték a részvényesi rendszer bevezetésével.
A folytatásban
A cikksorozat második részében részletesebben megvizsgáljuk a Keglevich család, báró Wesselényi Miklós és gróf Széchenyi István kapcsolatát a Pesti Nemzeti Vívó Intézethez. Bemutatom továbbá az intézet igazgatóit, a részvényesi rendszert és az alapító részvényesek szerepét az intézet létrejöttében és működésében.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Antali Gábor
Ha tetszik a tartalom, és szeretnéd támogatni a HemaLore fejlődését, kérlek fontold meg, hogy mindössze havi 1 dollárért támogató taggá válsz.
A támogatásod segít abban, hogy még több cikket készítsek, további témákat dolgozzak fel, és tovább építsem ezt a projektet.
Ha teheted, kérlek, oszd meg vagy lájkold a tartalmat – minden ilyen jellegű támogatás nagyon sokat jelent és rengeteget segít.
Köszönöm,
Gábor
📚Források:
[1]. Keresztessy József emlékkönyve, Vívómesteri pályája ötvenedik évfordulójának ünnepélyére 1892. Budapest
[2]. Wesselényi Miklós Útinapló, 1821-1822
[3]. Gróf Széchényi István Naplói, Második Kötet (1820-1825)
[4]. Hasznos Mulatságok, 1834-04-19 / 32. szám
[5]. Nemzeti Újság, Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835-09-12 / 22. szám
[6]. Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835-09-16 / 22. szám
