A sikeres májusi harkivi ukrán ellenoffenzíváról szóló beszámlóim alatt néhányan jelezték, hogy talán túlságosan optimista hangulatúak az írásaim. Egyrészt vallom, hogy a második világháború utáni Európában jelenleg zajló konfliktus idején egy kritikus újságíró sem lehet érzelmileg teljesen független az eseményektől: nyíltan Ukrajna mellett kiállni olyan alapvető demokratikus értékválasztás, amely nem kérdőjelezheti meg a szakmai integritást és a független tájékoztatást. Másrészt, és ez már gyakorlati észrevétel lesz, nem könnyű az egyébként valóban létező orosz katonai részsikerekről úgy beszámolni, hogy a végén az orosz hadsereg diadalát megerősítő következtetéseket vonjunk le.
Emlékezetes, hogy Vlagyimir Putyin nagyon nem így képzelhette el ennek a Felesleges Háborúnak a dramaturgiáját. A teljes Ukrajnát megszálló és nácitlanító diadalmas orosz hadsereget virágesővel fogadó, az orosz világba visszatérő tékozló - putyini narratívában - "kisoroszok" (értsd: ukránok) örömmámora helyett a villámháborús tervek összeomlása, a nagyvárosok körbevétele, majd szétlövése és bevételének kudarca, a kijevi csata elvesztése, és Nyugat-Ukrajna feladása, és újabban a kelet-ukrajnai Donbasz térségében előrenyomuló, de folyamatosan megtorpanó, technikailag szedett-vedett, morálisan széteső orosz katonák látványával szembesül a Kreml ura.
1-es ábra
Ráadásul, a jelek szerint, még a háború hivatalosan második szakaszának meghirdetett (április 18-tól) fő orosz katonai céljából, a Donbasz-medence, majd Kelet-Ukrajna teljes elfoglalásának tervéből is fokozatosan visszavesz Moszkva. Ahogy azt az 1-es ábrán látják, az oroszok a háború elején, márciusban még egy északon Harkivból, délről a Krímből, Zaporizhnén és Dnyiprón átívelő orosz hadművelettel akarták bekeríteni az ukrán hadsereg legedzettebb, legtapasztaltabb egységeit keleten. A tervek módosítása után, áprilisban hasonló orosz átkaroló hadműveletet északról Izjumból délről Mariupolból vártunk. Májusban ez az elképzelés a régió kulcsfontosságú városa, Szlovjanszk bevételére összpontosult. Egészen az általam is bemutatott harkivi ellenoffenzíváig. Ezt követően a harcok a Donbaszban Szeverodonyeck városa körül erősödtek meg, jelenleg ezt a kelet-urán várost három irányból is körbekerítették az oroszok, a város ostroma megkezdődött. Ugyanakkor, ahogy a térképen is látható, az orosz katonai célok nagyságrendekkel váltak visszafogottabbá.
Az izjumi ellentámadás
Ahogy tehát az 1-es térképen is látható, az orosz bekerítési tervek Kelet-Ukrajnában hétről hétre zsugorodnak. Harkiv felszabadítása után szinte azonnal megkezdődtek a találgatások, hogy az ukrán hadsereg melyik irányba lépne tovább. Előző poszomban arra tippeltem, hogy a legvalószínűbb irány a Harkivtól északkeletre lévő Vovhanszk városa és vasútállomása lehet. Célként korábban pedig említettem Kupjanszk városát is, amely jelenleg az orosz hadsereg logisztikai központja Kelet-Ukrajnában, ugyanis három fő vasútvonal, egyben orosz utánpótlásvonal találkozik ebben a városban. Ha az ukrán hadsereg e két város valamelyikét megtámadná, akkor megszakítaná az izjumi kiszögellésben álló 22 orosz harcászati zászlóalj (BTG) utánpótlását! A fenti helyszíneket a vezető képen látják.
2-es ábra
Ne felejtsük el: az Ukrajnát megszálló orosz erők itt, Izjum térségében koncentrálódnak a legnagyobb létszámban. Ezt az adatot az USA kormányának közleményéből ismerjük. A 2-as ábrán az orosz és az ukrán hadviselő fél becsült létszámát látják, április 30-i adatok alapján.
3-as ábra
A 3-as képen látható adathalmaz, amely az orosz katonák telefonjainak SIM-kártyáit mutatja az ukrán roaming rendszerben, szintén megerősíti az orosz hadsereg elhelyezkedését és izjumi sűrűségét.
Ennek ellenére vagy éppen ezért, az ukrán hadvezetés egy új offenzíva irányát másképp gondolta. Ránéztek a térképre, megvizsgálhatták Vovhanszk és Kupjanszk logisztikai központok környékét - majd úgy döntöttek, hogy inkább közvetlenül Izjum térségében támadnak.
4-es ábra
A NASA FIRMS műhold adatai alapján, amelyek a régió erdőtüzeit követik nyomon, tökéletesen követhető a harcok iránya (4-es ábra). Az Izjumtól nyugatra fekvő erdők, amely valójában Vovhanszk és Kupjanszk irányába meginduló ellentámadás első állomása, lángokban áll. Vagyis: az ellentámadás már folyamatban van. Emlékezzünk: május 14-én, tehát két nappal korábban, az ukrán hadsereg hivatalosan is bejelentette: ellentámadásba lendült Izjum térségében is! “A legforróbb pont Izjum irányában van. Az ukrán hadsereg ellentámadásban. Az orosz erők bizonyos irányban visszavonulnak,” írták.
A műholdfelvételről még az is leolvasható, hogy Izjumtól keletre a tűzvonal pontosan követi Donyec-folyó északi partját (ez még mindig az 4-es ábrán látható). Ezek vagy az ukrán hadsereg még el nem foglalt állásai - jelenleg már csak Liman és Szeverodonyeck - vagy az orosz haderő a folyót elérő egységei, amiket aztán az ukrán tüzérség tizedel meg. Előző posztomban is említettem már, hogy a Donyec-folyó ezen szakaszán az orosz hadsereg több ponton is megpróbált pontonhidakat építeni és átkelni a túloldalra, hogy folytathassák átkaroló hadműveletüket dél felé. Emlékezetes a bilohorivkai átkelés, amely során több tucat (!) orosz hadieszköz semmisült meg és nyugodtan nevezhetjük a háború eddig legfényesebb ukrán győztes csatájának is.
Orosz források szerint 5 ukrán dandár vonul be észak felől Izjum térségébe. Fontos részlet, hogy 1 ukrán dandár nem egyenlő 1 orosz harcászati zászlóalj létszámával és felszerelésével. Egy ukrán dandárban körülbelül 1600 katonából és 200 páncélozott járműből áll. Ha az orosz jelentések valósak, akkor nagyjából ezer páncélozott járművel támadnak az ukránok Izjum térségében az oroszokra. Az erők kiegyenlítettnek mondhatók, hiszen az 5 ukrán dandár nagyjából 10-15 orosz BTG-nek felel meg. Érzékeltetésül, hogy az ukrán hadsereg mekkora erővel támad Izjumnál ideteszem, hogy Ukrajna a háború előtt összesen 20 dandárral és további négy 4 tartalék-dandárral rendelkezett.
Természetesen az orosz forrásokat sem lehet száz százalékosan megbízhatónak tartani, így az 5 dandárral támadó ukrán ellentámadás létszámát egyelőre kezeljük fenntartásokkal. Ugyanakkor, függetlenül az ukrán ellentámadás létszámától, az orosz jelentésben az is szerepel, hogy az ukrán hadsereg egyes egységei már átlépték a Donec folyót. Ez a folyóátkelés például lehetséges Izjum település felett.
5-ös ábra
A NSA FIRMS térképe mindenesetre alátámasztja a folyamatban lévő hadműveleteket Izjum térségében a településtől nyugatra. (5-ös ábra) Ezeket a területeket a háború változását napi szinten követő térképek általában vitatott területként jelölik, orosz fennhatósággal.
A fősodratú sajtó erről a fejleményről egyelőre még nem számolt be, nemhogy Magyarországon, de angol nyelvterületen sem találtam erről cikkeket. Ugyanakkor ne feledjük: Ukrajna nem jelenti be előre a hadműveleteit, a műholdas felvételek pedig nem hazudnak.
Az izjumi ellentámadás május 10-11-én megkezdődött.
Foglaljuk össze, amit ezen a ponton tudhatunk:
A harkivi ukrán ellentámadás következtében Oroszország kivonult a második legnagyobb ukrán város térségéből, mivel nem voltak tartalékai.
Emlékezzünk: a Pentagon és az ukrán vezérkar információi szerint az oroszoknak 19 BTG-je állomásozik Belgorodban. De ha ez így van, akkor miért nem vetették be őket Harkiv megvédésére? Nos, valószínűleg azért, mert ha igazak a jelentések, akkor ezek olyan tartalékos erők, amelyeket Moszkva már nem tudott felfegyverezni vagy a katonák tömegesen utasítják vissza az újabb bevetést.
Miközben más jelentések arról szólnak, hogy Oroszország katonai teljesítménye elérte határát, most az bontakozik ki a szemünk előtt, hogy az ukrán hadsereg a Kelet-Ukrajnában állomásozó orosz erők legnagyobb koncentrációját vette célba.
Az Izjum mellett összeterelt orosz haderő az Ukrajnában bevetett teljes orosz hadsereg 20-25 százalékát teszi ki. Ukrajna elég merészet lépett, mert úgy tűnik, nem az utánpótlás-elosztó bázisokat támadta meg, hanem egyenesen az ellenség torkát akarja kettéharapni. E jelenleg is vélhetően folyamatban lévő támadás fényében nem is olyan elrugaszkodottnak azok a kijelentések, miszerint Ukrajna esélyes lehet a háború megnyerésére is. A háború vége még messze van.