Ferenc pápa felszólította Ukrajnát, hogy „amikor látjuk, hogy vereséget szenvedünk, a dolgok nem mennek jól, bátornak kell lenni a tárgyaláshoz.”
Igyekszem visszafogni magam. Vajon ha Ferenc pápa 1940-ben élne, akkor is azt üzenné Londonnak, hogy Nagy-Britannia adja meg magát, és tárgyaljon Hitlerrel? Vajon hallott-e arról Ferenc pápa, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát? Mert a Vatikán vezetőjének legutóbbi nyilatkozata alapján újra csak a szokásos kollaborációt látjuk az agresszorral, egykor Hitlerrel, ma Putyinnal.
Minden tisztelet mellett, a pápa törődjön elsősorban az egyházában felmerülő problémákról, például a kiskorú gyerekekkel szexelő papok ügyeivel. Ha Ferenc pápa nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, és az áldozatot szólítja fel, hogy kezdjen tárgyalásokat a békéről, akkor csak önmaga karikatúrájává válik. Vagy azt is mondhatnám, elorbánosodik, amikor az pedofilmentegetőnek ad elnöki kegyelmet.
Nem gondolom, hogy a Pápa a tanácsomra szorulna, de emlékeztetem arra, hogy ilyen erővel Jézus is felmutathatta volna a fehér zászlót, visszavonulhatott volna pozíciójából, és elkerüli a keresztrefeszítést. A katolikus egyház feje nem értené, hogy Jézus azonban akkor úgy érezte, hogy megéri meghozni ezt az áldozatot?
Ferenc pápa már több mint két éve nem talált a naptárában időpontot, hogy elmenjen Kijivbe, akárcsak a magyar maffiaállam bűnöző vezetője. És az ilyen hasznos idiótákkal, társutasokkal számol Moszkva is, felhasználja propagandájában a pápa kijelentéseit, gyengítve ezzel is az orosz agresszióval szemben elszántságot.
Tisztázzuk: az igazi bátorság az, hogy Ukrajna nem adja fel a szabadságharcát, Ferencnek pedig bátornak kellett volna lenni, nem megszólalni.
