Amikor valami újjal találkozunk, olyasvalamivel, ami ellentmond korábbi ismert tapasztalatainknak vagy a megértés bevett modelljének, természetes, hogy átkutatjuk memóriatárainkat – beindítjuk az ismerős áramköröket –, hogy keressünk valamit, amit társíthatunk vele. Ha valami felvillan – egy történet; egy kép; egy metafora – ami ehhez az új tapasztalathoz köthető, természetszerűen „összekötjük a pontokat” a régi képtől az újig.